Shingeki no Kyojin #3

Eren megpróbál szembeszállni a kolosszális titánnal, aki nemhogy betörte a kaput, de a falon lévő ágyúkat is elkezdte lerombolni. *.* (Olyan gyönyörűen van animálva a mozgása.) Miközben Eren próbálja kiiktatni az óriást szörnyű felfedezést tesz. Rájön, hogy ez az óriás képes gondolkodni. Amikor pedig a fiú csapást tudna mérni a lényre az nyom nélkül eltűnik, csakúgy, mint öt éve.

Megkezdik a civilek evakuálását Trostból, ezzel párhuzamosan az óriások beözönlenek a városba. A szörnyű események közepette betekintést nyerhetünk egy belső területen élő gróf békés életébe, ahol a nemes Pixis parancsnokkal sakkozik, borozgat és édességeket zabál.

Ebben az idilli helyzetben tájékoztatják Pixist, hogy Trostot elárasztották az óriások. A dundi nemesünk ezen rettentően kiakad. Pixis illedelmesen meghúzza a borosüveget és elindul, hogy társai mellett harcolhasson. Igen ám, de grófunknak nem tetszik ez az ötlet. Követeli a parancsnoktól, hogy rendelje ki mellé a legjobb embereit védelem gyanánt. Kifejezi azt az álláspontját is, hogy az ott élő emberek és harcoló katonák élete nem ér semmit. Feláldozható báboknak tartja őket.

Ez a jelenet próbál a valóságra reflektálni. Mondhatom azt is, hogy társadalomkritika. Akinek van pénze mindent megtehet. Megveheti a biztonságát. Eltiporhatja a gyengéket. Mindezek felett pajzsként maga elé sorakoztathatja azokat akik nem élnek jólétben. Ezzel megmenti saját életét és feláldozhat ártatlanokat. Persze nem azt mondom, hogy a valóságban minden esetben így történik. Ezzel szemben áll az a hatalom, aki ugyan úgy megtehetné mindezt, de önmaga védelme helyett, másokéra gondol. Inkább a társakat választja a biztonság helyett.

„A trosti katonák életüket kockáztatva küzdenek. Mi több, sokan már biztos életüket vesztették. […]
– Mit sem ér az életük. Teszek rájuk. Különben is, ha egy magadfajta alak siet a segítségükre, aki még engem sem tud legyőzni sakkban, a helyzet nem változna.
– Emiatt ne aggódjon, gróf úr. Egy igazi harcban, ahol óriások az ellenfelei, a parancsnoknak nem kell visszafognia magát.”

Ezután a közjáték után visszatérünk Trostba, ahol az újoncok eligazítást kapnak és megtudják, hogy az előőrs, akiknek a feladata az lett volna, hogy a lehető legtovább tartóztassák fel a titánokat, elbuktak. Mindezek felett a helyzet úgy áll, hogy a Páncélos Óriás is bármelyik pillanatban felbukkanhat és áttörheti a Rózsa Falat. Kiderül, hogy Trost ugyan olyan funkciót tölt be a Rózsa Falnak, mint annak idején Shiganshina a Mária falnak.

A katonákon is, főleg a frissen végzetteken eluralkodik a pánik. Néhányan összegömbölyödve ülnek és látszik rajtuk, hogy már most megtörtek a nyomás alatt, vannak akik azzal hitegetik magukat, hogy semmi baj nem lesz. Természetesen ott van Jean is, aki azon borul ki, hogy ha egy nappal később jön a kolosszális titán, akkor neki ezt az egészet nem kellene átélnie és részt vennie benne és előre elkönyveli, hogy meghal a csatában.

„Emlékezz vissza, hogy min mentünk át az utóbbi három évben! Az évek alatt többször is szembekerültünk a halállal. Van, aki tényleg meghalt. Meg olyanok is, akik elmenekültek vagy elüldözték őket. De mi mindent átvészeltünk. Hát nem!? Ez az alkalom sem különb. Túléled a mát, hogy a holnapot már a legbelső falon belül tölthesd, nem?”

Eren szónoklata után a csapat eltökélten és önbizalommal telve vág neki a csatatérnek. Ez a lelkesedés azonban hamar alábbhagy, amikor meglátják, hogy mennyire előre nyomultak az óriások. Sajnos azonban nem mindenkit hagyhatunk életben, így rövid időn belül megvan csapatunk első áldozata. Erennek ettől elszáll az agya és ész nélkül az óriásnak ront. Ám egy alacsony titán, akit eltakarnak az épületek leharapja a lábát, ő pedig számos háztetőn átbucskázik. Gondolom a félelemtől a többiek is nekiindulnak. Óvatlanul. Az anime kegyetlenül megmutatja mindegyikőjük halálát, ami természetesen elkerülhető lett volna, ha megőrzik a nyugalmukat.

A többiekkel ellentétben Arminnak földbe gyökerezik a lába attól, ami Erennel történt. Sokkot kap. Ezt pedig kihasználja egy óriás és elkezdi megenni őt. Na nem úgy, hogy meg is rágja. Eren ezt a jelenetet észreveszi. Visszaemlékszik a múltban közöttük lejátszódott beszélgetésre, ami arról szólt, hogy mind a ketten szeretnék látni a kinti világot. Ettől Eren erőre kap és kimenti barátját az óriás szájából. Ám ennek az az ára, hogy a szörny leharapja a kezét és őt nyeli le.

Armint Connie próbálja kirángatni a sokkból, ami sikerül is neki pár másodpercre, aztán a fiú elkezd ordítani, mikor tudatosul benne, hogy mennyire is szörnyűek az óriások. Armin rájön, hogy a világ milyen kegyetlen. Mikasával és Erennel ellentétben, akik kivívták maguknak a helyet benne, neki semmi keresnivalója itt. Csak teher a számukra, akit meg kell védeni.

„Ez maga a pokol. De nem most vált pokollá. Csak mostanáig nem voltam tisztába vele. Ez a világ mindig is maga volt a pokol. Az erősek elnyomják a gyengéket. Az egész világ ezen alapszik.”

Természetesen a hatás kedvéért ezen nem egy helyben üldögélve töpreng, hanem házról házra “száll” a manőver felszerelésével. Figyelmetlensége miatt azonban lezuhan az utcára, ahol megtalálja két társát. A lány kétségbeesetten próbálja újraéleszteni szerelmét és a sokktól nem képes belátni, hogy a fiúnak már nem tudja megmenteni az életét, hiszen deréktól lefelé már semmi sem maradt belőle.

Úgy vélem újonc katonáink első találkozása az óriásokkal rettentően brutális és megható lett. Nagyon jól bemutatja a történet, hogy az emberek miként reagálnak egy ilyen szituációra és milyen különböző reakcióik lehetnek rá.

Ezen a ponton belecsöppenünk egy kisebb tömeghisztériába, ahol egy kereskedő hatalmas szekere elállja a menekülési útvonalat. A helyzet netovábbja, hogy ezzel az emberrel nem mernek szembeszállni a katonák sem. Balszerencséjükre egy titán is feltűnik. Mikasa a segítségükre siet, lekaszabolja a titánt és megfenyegeti a kereskedőt, aki kénytelen félreállni az útból és elengedni az embereket.

„Ha természetesnek érzed, hogy az emberek másokért meghalnak, akkor te is biztos tudod, időnként egy emberélet feláldozásával sokan mások megmenekülhetnek.”

Mikasának eszébe jut gyerekkora, amikor banditák megölték szüleit. Visszaemlékezik arra, hogy Eren és az apukája megmentették őt és befogadták a családjukba. Arra, ahogyan Eren bosszút állt a szüleiért és arra, ahogyan megölt egy embert, hogy megmentse Erent.

„Küzdened kell! Ha veszítesz, meghalsz. Ha nyersz, életben maradsz. Ha nem küzdesz, nem is nyerhetsz!”

Ugyan a civileket kimenekítették, de a katonáknak nem maradt a felszerelésük működéséhez szükséges üzemanyag ezért nem tudnak átmászni a falon. Kétségbeesettek, tanácstalanok ráadásul a főhadiszállást körbevették az óriások, ami az egyetlen túlélési lehetőségük. Mivel az újoncok felettesei meghaltak, nincs senki aki magára vállalná a csapat vezetését. Ha pedig valaki meg is tenné ezt, akkor sem győzhetnének az óriások ellen. (Legalábbis Jean így gondolja.)

Ebbe a kétségbeesett hangulatba érkezik meg Mikasa Erent keresve. Amikor meglátja másik barátját, Armint, megkérdezi a fiút mi történt. Armin elmondja, hogy társai kötelességüket teljesítve hősi halált haltak. A kis csapat döbbenten és hitetlenkedve fogadja a hírt.

Mikasa belül teljesen összetörik és részben átveszi a csapat feletti irányítást. Elmondja, hogy vissza tudják venni a főhadiszállást. A többiek viszont szkeptikusan állnak hozzá. A lány otthagyja a többieket, így Jean kénytelen átvenni a vezetést ez pedig már elég löketet ad a csapatnak a cselekvésre.

„Nem a tehetségetek hiánya a gond, hanem az, hogy gyávák vagytok.”

Mikasát követve ismét körvonalazódik Jeanben, hogy képtelenek szembeszállni az óriásokkal. Mindeközben egy óriáscsapat felett áll és nézi, ahogyan felzabálják társait önmarcangolásba kezd. Van-e joga ezt a pozíciót felvállalni? Van-e joga olyan súlyos döntéseket hozni, amibe a társai élete a tét?

Persze Mikasa elszakad a csapattól. A felszereléséhez szükséges üzemanyag is elfogy a tartályából. Ennek következtében lezuhan az utcára, és még egy óriás is megtalálja magának. Számod ad az életéről, visszaemlékszik a jó dolgokra, elbúcsúzik az élettől. De még annak ellenére is, hogy eldönti, nem küzd tovább, előtör a zsigerei legmélyéről az élni akarás és elugrik az óriás lecsapó keze elől.

Talán ez az első olyan jelenete az animének, ahol a legnagyobb erőssége és mondanivalója felszínre jön. Ez a jelenet ugyanis arra reflektál, hogy az ember foggal, körömmel küzd az életéért, még ha úgy tűnik teljesen összetört és nem akarja tovább csinálni. A lelkünk legmélyén munkálkodik egy ösztön, egy érzés egy valami ami tudja, hogy élni akarunk. Ez genetikailag belénk van kódolva. Ezért vagyunk képesek még a legsúlyosabb veszteségből és legdurvább csapásból felállni és tovább menni. Akkor is ha már rajtunk kívül nem maradt semmi és senki.

*.* Ekkor pedig feltűnik egy óriás. *OMG*, akit nem érdekelnek az emberek, csakis a titánok és megöli azt a példányt, ami Mikasára támadt. Mikasát ez kirántja a letargiából. Megfogadja, hogy soha többet nem adja fel, mert akkor soha többet nem tudna Erenre emlékezni.

Rádöbben, a látottak súlyosságára. Egy óriás óriást öl. Eközben érkezik meg Armin és Connie, hogy segítsen a lányon. Ekkor lesznek szemtanúi, a két óriás „harcának”. Connie el akar tűnni, mert fél. Armin visszatartja mondván, ha az óriás meg akarta volna támadni őket, már rég megtette volna. Mikasa pedig felvilágosítja őket, hogy ez az óriásölő óriás jártas a pusztakezes harcban.

Armin kitalálja a nagy tervet, hogy használják fel az óriást a főhadiszállás visszavételéhez. Amíg a Titán megöli a saját fajtáját egyszerűen bejutnak a bázisra, feltöltik az üzemanyag-tartályaikat és kimenekülhetnek. Közben pedig átadja Mikasának az üzemanyag tartályát és felkészül rá, hogy hátrahagyják. Mikasa ezt nem hagyja mert többi társa életét már így is felelőtlenül kockára tette.

„Én anélkül vezettem a többieket, hogy felelősséget vállaltam volna az életükért. Ezen kötelességemet figyelmen kívül hagyva még a saját életemet is el akartam dobni.”

Visszatérünk Jean agonizálásához, aki végre teljesen kezébe veszi az irányítást és vezetésével jó pár újonc sikeresen eljut a főhadiszállásra. De majdnem összeroppan döntése súlya alatt, ami társainak feláldozásával járt. Meglátva a rejtőzködő támogató osztagot, kizökken gondolataiból, lehordja társait. Miközben ők fülöket farkukat behúzva rejtőzködtek a többiek kint az életükkel fizettek. Végül befut Armin és Mikasa és Connie.

Armin elmondja azon tervét, ami a főhadiszállás visszafoglalására irányul. Leengedik a központi liftet benne egy csapat katonával, akik rálőnek az óriásokra, ezzel megvakítva azokat. Amíg a titánok nem látnak a 7 legképzettebb újonc levadássza a lényeket.

Miután visszafoglalták a főhadiszállást és feltöltötték készleteiket az épületen kívül Mikasa észreveszi, hogy az óriásölő óriás kannibalizmus áldozata lesz. Szövetségest látván benne úgy döntenek, hogy megmentik. Ám ekkor a titán erejének utolsó morzsáit felhasználva még megöl két óriást és összeesik. És ekkor feltűnik a lény nyakszirtjén Eren.

Kisebb ugrást téve a múltba. Megtudjuk, hogy azért kellett ennyi katonának meghalnia Trostban, mert az elit katonai egység, a Felderítő Egység, aznap ment egy nagyon fontos küldetésre.

„- Fogadok, hogy nem istenítenének ennyire, ha tudnák, mekkora tisztaságmániás vagy. – Hanji, – Odakint várnak ránk az óriások! Vajon ezúttal miféléket fogunk látni? Az lenne a legtutibb, ha lenne pár Rendellenes!
– Ha rendellenest akarsz látni, akkor én látok is egyet – Rivaille Hanjinak.
– He? Hol?
– Pont itt – Rivaille a nő fejét maga felé fordítva mondja ezt Hanjinajk.”

*.* Ééééééés *dobpergés* megérkezik Rivaille heicho!!!! Na meg persze a másik kedvencem Hanji.

Bepillantást nyerünk a Felderítő Egység brutális erejébe. Sajnos nem láthatunk belőlük túl sokat, mert félbehagyják a titánok kaszabolását. Észreveszik, hogy az óriások Trost felé haladnak, ezért visszavonulót fújnak.

„Maradj veszteg. Máskülönben nem fogom tudni tisztán átvágni a húsod.”

Ezen a ponton átváltunk Eren szemszögére. Annak az óriásnak a gyomrában találjuk magunkat, aki felfalta őt. Eren teljesen bepánikol, ahogy látja maga körül a társait holtan úszkálni. Képzeletében a holtestek siránkoznak, segítségért könyörögnek, az anyjukat szólongatják. Nem érti hogyan lehetnek még mindig ilyen tehetetlenek az óriásokkal szemben, de nem adja fel.

„A büdös életben nem adom fel! Kibelezlek titeket! Egyikőtöket se kímélem! Puszta kezeimmel végzek veletek!”

Eren óriásként szabadul ki az őt elfogyasztó titán gyomrából és elkezdi megöldösni az útjába kerülő titánokat. Közben azt hajtogatja, hogy végez az összessel, egytől-egyig kiirtja őket. Itt éles váltás történik. Armin karjaiban ébred fel bájvigyorral, miközben még mindig mantrázza, hogy elteszi őket láb alól.

Mikor teljesen magához tér értetlenül áll a tény előtt, hogy társai fegyvert fognak rá, árulónak titulálják és rettegnek tőle. Úgy hiszi, az óriássá válása csak egy álom volt. Végül felvilágosítják, hogy rengetegen látták kimászni egy óriás testéből. Ekkor a semmiből eszébe jut, ahogy kisebb korában apja valamiféle szert adott be neki és azt mondta, foglalja vissza a Mária Falat. Az emlékben neki adja pincéjük kulcsát, azzal a homályos segítséggel, hogy el kell jutnia oda és ott mindenre választ talál.

A félelemtől elborult agyú parancsnok kiadja az embereinek, hogy öljék meg Mikasát, Armint és Erent. Eren pedig ekkor ösztönösen fél óriássá változik páncélt képezve barátai körül, hogy megvédje őket.